Ha ma már ennyi szó esett modális skálákról, akkor említsük meg a pitch axis nevű fogalmat is.
Ez a kifejezés annyit jelent, hogy egy adott témában végig azonos alaphang szerepel, de erre az alaphangra folyamatosan változó modális skálák kerülnek rá. A 'pitch axis' gyakorlati előnye is ebből fakad: érdekes hangulati hullámzásokat lehet általa létrehozni.
Amint a tabulatúrán is látszik, a teljes riff folyamán végig az üres D-húr szerepel, tehát az alaphang garantáltan a D hang lesz. Viszont erre a D hangra mindig más és más fogások kerülnek rá.
Az első ütem egy semleges hatású kvint-oktáv hangközzel indul (D-A-D hangok), de az ütem második és negyedik negyede között már indul a modális változás: a D-líd skálából kölcsönzött G# hanggal.
Az első ütem legvégétől (D-C-E hangok) a második ütem legvégéig D-mixolíd módusz jelenik meg (D alaphang, egy kereszt előjegyzés). Kiemelten szerepel a D-mixolíd két legfontosabb foka, a kis szeptim és a nagy terc (C és F# hangok).
Ezt követően "sima" d-moll skálával folytatódik a dolog, amely a harmadik ütem legvégétől D-dór skálává alakul át (legfontosabb fokok: kis terc és nagy szext, F és H hangok). Ezt követően a téma D-dúrba alakul át. Az ötödik ütemtől jön az ismétlés, kis variációkkal, valamint egy Eb-kvintfogással a legvégén, hogy a D-fríg hangnem is felbukkanhasson.
